Rájöttem, hogy eddig csupa édességről volt szó, és nem tudom, hét közben mennyit tudok majd írni, úgyhogy most 'búcsúzóul' megosztok egy igazi, hagyományos
KENYÉRRECEPTET.
Könnyen lehet, hogy van ennél gyorsabb, esetleg egyszerűbb elkészítési mód, de mivel én szerettem volna minél hagyományosabb módon végezni a műveletet, meg aztán amolyan "inkább-töltök-vele-kétszer(háromszor..)-annyi-időt-csak jó-legyen" kinda girl vagyok, ezért ezzel a recepttel dolgoztam, és semmi gond nem volt vele, és annyira nem is macerás.
A végeredmény egy nagyon finom, friss, kapós kenyér lett. Azóta sajnos nem készítettem, de tervbe van véve. :)
90 dkg finomliszt (elképzelhető, hogy kelleni fog még 10-20 dkg)
2,5 dkg élesztő
6-7 dl langyos víz (óvatosan adagoljuk, nézzük, mennyit vesz fel a tészta)
2 teáskanál só
4 teáskanál cukor
3 evőkanál olaj
1 tojás (kenni)
szezámmag, vagy ízlés szerint valamilyen mag
A lisztet egy tálba beleszitáljuk, cukrot, sót belekeverjük. Az élesztőt 1 dl meleg vízzel elkeverem, ha feloldódik, hozzáadom a liszthez, majd hozzáöntök kb még 5 dl langyos vizet és a 3 ek olajat.
15 perc alatt tésztát gyúrok. Ha kész a cipó, az edényben hagyom, leborítom tiszta konyharuhával, meleg helyre teszem, huzattól védve, bebugyolálom egy plédbe is.
Az első kelesztés 2 órán át tart, lehetőleg kelesztés alatt ne is bolygassuk a tésztát, ne nagyon nézegessük, főleg ne pakolgassuk.
2 óra után a tésztát átgyúrom, ez lesz az ún. 'leeresztés'.
A második kelesztés ideje 1 óra lesz, a cipót letakarva kelesztem 1 órán át, utána átgyúrom.
A harmadik kelesztés már nem a tálban zajlik: az átgyúrt cipót kicsit felmelegített sütőlap közepére helyezzük (nincs sütőlapunk, nagy tepsi közepére tettem), ráborítjuk az enyhén nedves konyharuhát, mindenestül beburkoljuk a plédbe kb. 25-30 percre. Közben melegíthetjük a sütőt, 180 fokra. Az utolsó kelesztés után a cipót megkenem tojással, behasogatom késsel (kereszt), megszórom magvakkal.
Kb. 45-50 perc alatt sül ki, tűpróbával bizonyosodhatunk meg róla, hogy valóban kész van-e.
Ha kivesszük, lehetőleg úgy helyezzük el, hogy tudjon szellőzni az alja, ne izzadjon be.
Ijesztőnek tűnhet ennyi kelesztés, de igazából amíg kel, csak a tálra van szükség, amiben benne van, meg esetleg a gyúrótáblára, és az alatt az idő alatt össze lehet pakolni, el lehet mosogatni, meg lehet nézni
Ééééés uzsira/vacsorára ott lesz a finom házi kenyér. :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése