Napi aktuális: aranygaluska

Hogy megszakítsam a nosztalgia-hullámot (legalábbis mára), úgy döntöttem, megosztom a mai alkotásom is. Tegnap villant be, hogy sütni kellene valamit, az első gondolat az aranygaluska volt. Van egy nagyon-nagyon régi családi örökségünk, egy szétporladás szélén álló, darabokra szétesett receptkönyv. A dédnagymamám tuti használta, talán az ük is. A lényeg, hogy MINDEN létező régimódi süti, sok húsos recept, leves, szósz megtalálható benne. Akárhányszor belelapozok, mindig megállapítom, hogy egy kincsesbánya.
A recept a következő:

1/2 kg liszt
2 dkg élesztő
2 tojássárgája
3 dl tej
6 dkg zsír/vaj/margarin
5 dkg cukor
csipet só

A hintéshez:
20 dkg darált dió
15 dkg cukor
8 dkg vaj

Első tudnivaló: én duplázni szoktam a megadott mennyiségeket, így egy nagy kuglófforma mellett egy normál méretű kapcsos tortaformát is meg tudok rakni. A második: zsírral és margarinnal is megfelelő, a mai zsírral készült. Vajjal még nem próbáltam. A darált diót kicsit soknak találom, nekem személy szerint 15 dkg is elég lenne, de ez valószínűleg azért van, mert alapjáraton nem igazán rajongok a dióért. Most is megmaradt egy kevés, zacsiba tettem, majd hűtőbe, valahova majd elsütöm.

Ja, és a bónusz! Ez a tésztarecept az ízes bukta receptje is. Ezekhez a mennyiségekhez 25 dkg lekvárt számítsunk.

Tehát: 1 dl langyos tejjel, 5 g cukorral, az élesztővel és 3 kanál liszttel kovászt készítünk. A tojássárgákat a cukorral elkavarjuk, hozzáöntjük a tejet (kicsit meglangyosítottam!), amiben a sót feloldottuk. A lisztet kelesztőtálba szitáltam, a közepébe mélyedést készítünk, és abba öntjük az anyagokat a kovásszal együtt. Jól kidolgozzuk, hogy hólyagos legyen, végül hozzáöntjük a zsírt/olvasztott vajat, majd újra jól eldolgozzuk. Ha szükséges, és nagyon ragad, adhatunk hozzá egy kis lisztet. Az aranygaluska tésztája valamivel keményebb, mint a buktáé.
Langyos helyen 1 órán át kelesztjük, végül kilisztezett deszkára borítjuk és gyengén átgyúrjuk. Kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd egy kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A formákat zsírozzuk ki, helyezzük beléjük a kis korongokat sorban. Mindegyiket kenjük be vékonyan vajjal, és minden sor tésztát hintsünk meg bőven diós cukorral. Újból hagyjuk egy kicsit kelni, úgy 20 percet, majd 170 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Ha megsült, tálra borítjuk. Nem vágjuk, tépjük! Melegen tálaljuk, vaníliamártással.

Vaníliamártás:
1/2 l tejhez számítunk
2 tojássárgáját
5 dkg cukrot
1 kávéskanál lisztet
1 dkg vajat/margarint

A tojássárgákat 1 dl tejjel, a cukorral és a liszttel elkeverjük. A tejet a vaníliával felforraljuk, vigyázzunk, oda ne kapja! Ha felforrt, a tojásos keverékhez adok belőle 1-1 kanállal, miközben folyamatosan keverem. Erre azért van szükség, mert ha hirtelen hozzáöntöm a tojásokat, félő, hogy összecsomósodik az egész. Nagyjából azonos hőmérsékletre kell hozni a 2 edényben lévő folyadékot. Ha már mindkettő forró, újra hozzáadhatom a tojásos részt a gázon lévő tejhez, először óvatosan, aztán nyugodtan öntsük hozzá a maradékot, de folyamatosan keverjük! Nem szabad forrnia, mert akkor összecsomósodik a tojás. Akkor van készen, ha nem fut le a kanálról, hanem szépen bevonja azt. Ha a tűzről levesszük, belekeverjük a vajat.
Mi elég édesszájúak vagyunk, úgyhogy a dupla adag tésztához 2 l vaníliamártást készítettem. Tipp: ha nagyobb mennyiséget, mondjuk 1,5-2 litert vagy annál többet csinálunk, elcsalhatunk 1-2 tojássárgáját, én például úgy gondoltam, az írt 8 tojássárgája helyett 6 is elég lesz. Tökéletesre sikerült a mártás.

Hajrá!