A tésztájához korábban találtam egy receptet, Red Velvet (azaz Vörös Bársony) névvel, és mivel ilyet még úgyse csináltam (pedig mindig megfogadom, hogy MINDIG csak kipróbált dolgot vetek be, hogy biztos jó legyen... mindegy), nekiálltam előző este sütni:
Tészta:
18 dkg liszt átszitálva
1 ek kakaópor (ennyit ír a recept, utólag meggondolva lehet, hogy nem ártott volna lecsípni egy evőkanállal a lisztből, és azt kakaóporral helyettesíteni, csak hogy mélyebb színe legyen, de majd legközelebb)
fél tk szódabikarbóna
csipet só
10 dkg kristálycukor
1 tk vaníliaaroma/1 cs vaníliás cukor
125 ml olaj
1 tk 10%-os ecet (nekünk csak 15% -os volt itthon, azt tettem bele, de picit kevesebbet)
1 tojás
piros ételfesték (nekem folyékony van itthon, 2 ek-lal tettem bele, jó piros legyen!)
3 ek tejföl
A sütőt melegítsük elő 175 fokra, készítsük elő a muffinformákat. Egy keverőtálba tegyük bele a lisztet, kakaóport, szódabikarbónát, sót, és keverjük össze. Egy másik tálban a cukrot, vaníliát, olajat, ecetet, tojást, ételfestéket, tejfölt keverjük el. ezután a lisztes keveréket öntsük hozzá a masszához, jól dolgozzuk el. A muffinformákat jó félig töltsük, 20-25 perc alatt meg is sülnek. Tűpróbával ellenőrizzük!
Mikor kihűltek, bezacskóztam őket.
Ízre nekünk leginkább kekszre hasonlítottak. :)
A krémet nem akartam szimpla margarinnal elkevert cukorral és vaníliával megoldani, úgyhogy az Olasz Vajkrémet választottam. Kalandosra sikerült. Ezt is előző este megcsináltam, mivel azt olvastam, nyugodtan lehet hűteni, a vásár meg ugye reggel 8-kor kezdődik, és én nem akartam egyrészt túl korán kelni, másrészt kora reggel felzavarni mindenkit legédesebb álmából. Hát nem jött be a terv. Este megcsináltam a krémet:
Olasz Vajkrém:
150 g cukor, de mivel nem volt itthon már több vaníliakivonat, ezért én 2 csomag van. cukor tömegét (20 g) levontam, tehát 130 g cukor, 2 cs vaníliás cukor
50 ml víz
3 normál tojásfehérje
250 g puha vaj
pici csipet só
vaníliakivonat (1 tk elég)
A vizet a cukorral összeöntjük egy kisebb lábasba, elkeverjük, közben elkezdjük felverni a fehérjéket a sóval közepes fokozaton. A cukros vízből szirupot főzünk. Mikor már látjuk, hogy kezd buborékolni, forrni, fehéredik a teteje, valószínűleg már jó. Vigyázzunk, hogy ne karamellizáljuk, folyamatosan kevergessük, és ne vegyük túl nagy lángra. Húzzuk félre pár percre, nézzük meg, milyen a fehérje: ha már szép fehér, kemény habunk van, vegyük maxra a gépet, és kezdjük a meleg cukorszirupot belecsurgatni a habba. Nagyon óvatosan, lassan adagoljuk, mindig csak keveset! Addig verjük a habot, újra közepes fokozaton, míg langyosra vissza nem hűl. Ekkora darabokban hozzáadjuk a vajat. Legyünk vele türelmesek, keverjünk el egy kockát, aztán jöhet a következő bele. Adjuk hozzá a vaníliakivonatot is. Ne ijedjünk meg, ha a hab kissé összeesik, keverjük tovább közepes fokozaton, jó lesz az. Akkor kapcsolhatjuk ki a robotgépet, ha jó vajas, krémes állagú dolog van a tálban. NE MARADJON HABOS, KRÉMESNEK KELL LENNIE!!!
Por vagy gél állagú ételfestékkel színezhető is.
Mindent úgy csináltam, ahogy a recept írja, egy dolgot rontottam el, de az végzetes volt. El voltam ájulva, milyen szép habos (és édes) a krém, úgyhogy nem kevertem el rendesen benne a vajat (bár erre csak ma reggel jöttem rá, mikor kivettem a hűtőből). Az én krémem nem vajas, inkább habos volt, úgyhogy mikor kivettem a hűtőből, valami összeesett, simának, krémesnek nagy jóindulattal se mondható valamit láttam. Mindezt reggel hét órakor, úgy, hogy belekevertem a direkt erre a célra vett 250 g igazi vajat, szóval nem is volt itthon még egyszer ekkora adag. Nem törődtem bele a vereségbe, gondoltam mi ez nekem, jól elkeverem, jobb lesz, mint új korában. Hát nem lett, ezt a krémet egyetlen "sz" kezdőbetűs, nyomdafestéket nem tűrő szóval tudnám jellemezni, az meg nem lenne tőlem szép. Lényeg ami lényeg, elkezdtem haberővel összeforgatni, erre valami levet is eresztett, még jobban összeesett, komolyan mondom, olyan csúnya volt, azt hittem, menten elkap a sírás. Pedig amúgy nem volt romlott, megkóstoltam. Kuka.
Úgyhogy csináltam másikat, az már jó lett, de azzal meg az volt a baj, hogy nem volt már időm visszahűteni, szinte rögtön díszítettem vele. Nem folyt, csak hiába nyomtam habzsákból, nem tartotta olyan szépen a formáját, mint szerettem volna. De azért sikerült esztétikusra kiügyeskedni.
A díszítésről annyit, hogy csütörtök este, mikor hazaértem suliból, előkerestem a maradék fondant készletet, ami itthon volt. Bő 3/4-ét kidobtam, mert vagy romlott volt, vagy száraz, de szerencsére pont találtam nemrég gyúrt fehéret és rózsaszínt. Először a fehérből 3 pár nyuszifület, 3 pár nyuszitappancsot és 3 farkincát készítettem. A rózsaszínből elkészítettem a nyuszifülek belsejét (bevizeztem a fehéret és rózsaszínt is, így ragadt oda), és a maradékból pici szívecskéket szaggattam, összesen 4 darabot. Úgy gondoltam, elég lesz, tálcára tettem őket száradni. Volt még itthon Dr Oetker virágdísz, meg apró dekorgyöngy.
Díszítés előtt a muffinok tetejéből picit levágtam, hogy laposabbak legyenek, könnyebb legyen díszíteni, meg amúgy is szükség volt egy kis morzsára: a krém felkenése után néhány muffin tetejére azt szórtam, és úgy tettem bele az oda szánt figurát.
Összességében sikere volt, kettesével csomagoltam őket 1-1 papírtálcára, összesen 8 db-ot, 3/4 órán belül már csak 2 tálca volt meg :)
Jó készülődést! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése